Vasárnap reggel harmadikként érkeztem meg. Azt mondták 11-re kell jönni. Én jöttem. A korai érkezésnek is meg van a szépsége. Mehettem ablakot mosni a pihenőszobába Barnával és Viktorral. Már itt elkezdődött a viccelődés. A Tóth család röpke egy órás késéssel meg is érkezett, majd utánuk Zoli is. Ők sem maradtak ki a jóbol. Jöttek ablakot mosni.
Nekik jutott egy ablak, nekünk meg 4.
Utána jött a bicikliszerelés. rögtön feltűnt mindenkinek, hogy Barnának új bringája van. Máté gyorsan fel is vatta egy kis egykerekezéssel. Mindenki kész volt már az indulásra, már csak a két edzőre kellett várni. Előkerült Zoli gitárja is. Semmi komoly dallamot nem játszott, mégis jól hangzott. Olyan blues-os volt. Nekünk tetszett, de Fricinek nem. Zoli megpendített egy húrt a kutya meg elszaladt. Ezzel elszórakoztunk egy darabig.
Nagy nehezen 1 óra fele útra is keltünk. A Transitban jó volt a hangulat. Viktor olvasott, a Tóth fivérek az MP3 lejátszón vitatkoztak, Zoli nézelődött, Barna meg én telefonon játszottunk. Ez feltűnt másoknak is, hogy milyen jó egymás ellen játszani két telefonon. Egészen addig amíg az egyik le nem mertült. Így értünk el a Veszprémi leágazásig. Itt már fenyegettek bennünket a "nagyok", hogy eddig kell majd biciklizni:-).
Megérkeztünk a házhoz. Azt hittem, hogy a szemben lévő házban fogunk lakni. Kellemes csalódás volt mikor a 23-as házszámú kaput nyitottuk ki.
Nem hittem a szememnek. Itt fogunk lakni? Hisz ez ez nagyon szép. Mikor beálltunk az udvarra, Máté rögtön köszöntötte a kutyát:
-Csá kocsog! Leszereltük a bringákat, elfoglaltuk a szobánakt. Hatan voltunk egy szobában. Pár percen belül el is indultunk a szokásos bemelegítő túrára, fel a Tihanyi apátságba. Eleinte meglepő volt a tempó, hogy így sietünk de pár percen belül már én is tartottam a sebességet. Végül is harmadikként értem fel. Mindenki lihegett, Barna és Gábor értek fel utoljára. Gábor kérdezte, milyen volt:
-Húú meredek-vagy- kemény volt.- Az én optimista válaszom erre:
-Szép volt a táj... -Utána ezzel cukkoltak egy pár napig. Utána lejtő, gurulás hazáig. A vacsora sajtos tészta volt.
Másnap 7-kor kopogtatott Gábor az ajtónkon. Indulás, reggeli futás.
Én, mint első táborozó nem tudtam pontosan milyen is ez. Lefutottunk a Tagore sétányig és azon végig. Nagyon kellemes volt a nagy pálmák alatt a Balaton mellett futni. Ha szeretnék futni akkor még élveztem is volna.
Utána reggel majd punnyadás. Ők a TV előtt én az ágyban pihenve. Utána futottunk egy szőlőst. Számomra ez volt a mélypont az egész táborral kapcsolatban. Utolsó lettem. 8 km dimbes-tombos tájon. Futás után ebéd.
Nem emlékszem mit ettünk, de finom volt mint mindig. Délután levezetésként áttekertünk Tóthvázsonyra. Az volt a kedvencem kivéve az emelkedőt. Bár az még kellemes volt, mert nem volt szél. Mikor felértünk a csúcsra(Tóthvázsony vége), mindenki megkapta jutalmát. Egy hosssssssszzzzuuuuuuuuu 8%-os lejtő. Az nagyon jó volt. nekem nincs sebesség mérőm,de a csúcssebesség 75 km/h volt. Remek érzés volt, mikor a könnyem kicsordult a sebességtől:-). Este még egy kis tengó.
A keddi nap biciklizéssel telt. Méghozzá feltekertünk a Kab-hegyre.
Van egy mondás miszerint, "csak elindulni nehéz". Ezt Zoli azzal szemléltette, hogy mikor nyeregebe ült és elindult el is esett. De hozta a formáját és első lett. A hegyről legurulni ismét nagyon szuper volt, Zsófiapusztán kötöttünk ki. Megebédeltünk, majd foci. Itt volt egy érdekes jelenet. Az égsz tábor alatt itt láttuk a leghelyesebb lányt.
Szállt le a busztól. Ennek köszönhetően kaptunk is egy gólt. Nem baj, megérte.
Szerdán ismét strand futás, délután foci a helyiekkel. Barna és én az ellenséges csapatban voltunk. Meglepődtünk a helyiek kedvességén Ők hívtak minket focizni, nem nekünk kellett könyörögni, hogy játszhassunk.
Ez kellemes csalódás volt. A meccs alatt engem állítottak be a kapuba.
Meglepő módon jól teljesítettem. Másnap újabb focira invitáltak bennünket.
Csütörtökön tettünk egy Kis-balatonkerülést. Ez Kb 80 km volt.
Tihanynál áltkompoltunk és onnét tettünk egy kis kört. Megálltunk bobzni Fűzfőn. Csak négyen csúsztunk, a többiek lusták voltak. Az itteni ebéd esett a legjobban. Igaz, hogy hideg kaja volt, de jó volt. Este kiálltunk a helyiek ellen fociban. Sajnos legyőztek minket 13-15-re.
Rúgtam egy olyan gólt, hogy beesetem a kapuba, átestem a kapuson. Ha jól hallottam a helyiek kiabálását elneveztek betonnak. :-)
Utolsó nap. Gábor ismét keltett minket.
-Ébresztő!!! Irány a Tamás-hegy! - a nagyok már tudták, hogy ez nem jó. Érdekesen indult ez a futás. Futás előtt meg kellett állnom, mert hívott a természet de nagyon. Örültek nekem a többiek, mert addig se kell menni futni. Mikor először felértünk, jól kimerültünk. Nem hosszú, csupán 500 méter, de emelkedik 200 métert. Egyszer elég volt. de mint kiderült ezt kétszer szokás lefutni. Mind a két alkalommal sikerült másodiknak lennem. A délelőttöt még megkoronáztuk egy kis bringával.
nagyon rossz volt az eleje, mert emelkedő és szembeszél volt. Ez is egy Tóthvázsony túra volt, csak más úton. Emlékként vittem haza egy üveg füredi bort szüleimnek. Hazafelé nem ittuk meg pedig egyesek pályáztak rá, de nem engedtem a csábításnak. A hazaúton már bealudt a csapat egy része. Én tanultam.
Szeretném megköszönni Gábornak és Imre bácsinak a szervező munkát és az egész tábort. Finom volt a kaja, szép volt a hely és jók voltak a túrák. KÖSZÖNJÜK!!!
Mi is a beszámolót, Péter! És a webhelyeden lévő fotókat is, amelyek közül ízelítőnek egy! (Normanka)
]]>