Jó kezekben az evezős gyerekek

2025-11-08

Tavasszal csatlakozott a MEC-Vasas szakembergárdájához Turi Nikolett, aki az utánpótlás-nevelésben játszik mostantól fontos szerepet. A fiatal edző játékosan kívánja megszerettetni tanítványaival a sportágat, célja, hogy minél űzzék azt

Jó kezekben az evezős gyerekek
Óbudáról, a Külker Evezős Klubból érkezett szakosztályunkhoz Turi Nikolett, a Testnevelési Egyetem utolsó éves hallgatója. A fiatal szakember jövőre már evezős szakedzői diploma birtokában oktatja a 10-14 éves korosztályt, amelyhez nemcsak korban érzi közel magát. Saját bevallása szerint nagyon szereti a gyerekeket, s bár felnőtteket is oktatott pályája elején, a legkisebbekkel találja meg leginkább a közös nyelvet. A MEC-Vasas ajánlata is éppen azért volt tökéletes a számára, mert a soroksári csónakházba érkezők kezébe elsőként adhat evezőlapátot. A véletlen pedig úgy hozta, hogy mindezt nagyon is jó ismerősök között teheti. A sportág alapjaival ugyanis a MEC-Vasas jelenlegi szakembere, Nagy Attila ismertette meg. Alig néhány méterre mostani munkahelyétől, így a Kis-Duna-partjára szinte hazaérkezett.
 
„Egy rákoskerti általános iskolába jártam, Attila testnevelési óráin hallottam először az evezésről, neki köszönhetem, hogy végül az MTK-nál kötöttem ki – beszélt a kezdetekről Turi Nikolett, aki nem született sportos családba, így kizárólag az iskolai toborzás révén kerülhetett az evezéssel is kapcsolatba. – Eleinte én is versenyeztem, elsősorban ergoban, valamint a nyolcas hajók tagjaként, de nem hajtott túl erős bizonyítási vágy, inkább hobbiként tekintettem a sportágra. Egyszerűen szerettem evezni, s különösebb nyomás nélkül vízre szállni. A Covid idején át is mentem a Külkerhez, ahol nagyon gyorsan, a véletlennek köszönhetően lettem segédedző. Mivel sportgimibe jártam, ahol masszőri végzettséget is szereztem, magától értetődő volt számomra, hogy a Testnevelési Egyetemen tanuljak tovább. Ha minden jól megy, a jövő nyáron már meg is lesz a szakedzői diplomám. Úgy gondolom, a MEC-Vasasnál a legjobb helyre kerültem, szívesen "adom fel" Tevesz Lászlónak a tehetséges és a versenyzés iránt érdeklődő fiatalokat. Bár eleinte kicsit furcsa volt, hogy néhány évvel ezelőtt nemcsak Nagy Attila, de Balogh Zsolt is az edzőim közé tartozott, most pedig kollégák lettünk. Igyekszem mindenkitől tanulni, hiszen nagyon szeretnék jó edző lenni.”
 
 
Turi Nikolett azonban nem érmekben és győzelmekben fogja mérni a sikert, hanem a hozzá járó gyermekek mosolyában. Éppen ezért számára most is az a legfontosabb, hogy a gyerekek boldogan járjanak edzésre, örömmel evezzenek, s így a lehető legtovább maradjanak az evezős közösség tagjai. A sport számos pozitív hatása mellett, a természet szépségeire is igyekszik felhívni a figyelmüket, s mivel nincs is olyan messze az az idő, amikor még ő maga is versenyzett, szívesen ül be tanítványai mellé a hajóba.
 
„Nem szeretek motorcsónakból irányítani, de a legkisebbekkel ez nem is olyan praktikus – beszél eddigi tapasztalatairól Turi Nikolett.  – Számukra még megnyugtató a jelenlétem, én pedig boldogan megyek ki velük a vízre. Különösen itt a nyugalmat árasztó Kis-Dunán, ahol én is tanultam. Nem is érzem ezt munkának, hiszen szép környezetben, kedves gyerekekkel és kellemes kollégákkal tölthetem a délutánjaimat. Ami pedig az oktatást illeti, hiszek abban, hogy játékosan mindenkinél célt lehet érni, nem szabad, hogy kínlódássá váljanak az edzések. Bevallom őszintén, senkit sem erőltetek a versenyzésre, ám a nagyobb fiúk, férfiak példája a kisebbekre is nagyon erős hatással van. A MEC-Vasas összetartó közössége is erős vonzerővel bír, így a többség örömmel megy tovább Tevesz Lászlóhoz, akitől nagyon sokat tanulok a mindennapok során. Van, hogy csak nézem, hogyan tanítja a különböző beállításokat, de olyan is van, hogy konkrét tanácsot kérek tőle. Szerencsére nagyon nyitottan fogadott és a mai napig igen jól kommunikálunk egymással. Amit itt a szakemberektől elleshetek, az nincs benne az egyetemi jegyzetekben, a tudásnak egy speciális, csakis a gyakorlatban elsajátítható része ez. S bár pillanatnyilag nem gondolok arra, hogy ezekből a srácokból egy nap olimpikon lehet, ha mégis így alakulna, biztos, hogy én lennék a legboldogabb!”

Forrás: Gy. Szabó Csilla, vasassc.hu
 
 
 
 
 

Közösségi média