Élményekkel és értékes tapasztalatokkal gazdagodva tért haza az Egyetemi Világjátékokról Gerei Tamás, a MEC-Vasas evezőse. A B döntős második helyezésével elégedett is lehetne, ám úgy, hogy a végső negyediktől sem volt messze, árnyalja értékelését
Mint ahogy arról már korábban beszámoltunk, Gerei skiffben indult Kínában, az Universiadén, s miután a selejtezőkből nem jutott egyenesen az elődöntőbe, a reményfutamban is rajthoz kellett állnia. Ez utóbbit meg is nyerte, ám a kínai szervezők alig két órányi pihenőt adtak csak a túlórázóknak, akik közül így senki sem jutott az A döntőbe. A selejtezőkből egyenesen az elődöntőbe érkezők ugyanis velük szemben pihenten állhattak rajthoz, s így ők biztosították helyüket a fináléban. Így fordulhatott elő, hogy a B döntő első két helyezettje, a cseh Nosek, valamint Gerei másnap, vagyis a zárónapon, jobb időt ment az A döntős negyediknél.
„A hollanddal elég nagy csatát vívtunk az elődöntőben, ha pihentebb vagyok, szerintem meg tudtam volna verni, de nagyon éreztem a reményfutam fáradtságát a karjaimban – idézte fel az elődöntőt Gerei Tamás, aki mestere, Ambrus Gábor készített fel a kínai túrára. – Emiatt nem állt úgy össze a technikám sem, ahogy az egy ilyen kiélezett helyzetben szükséges lett volna. A B döntőben sajnos rosszul rajtoltam, ezért jelentősebb hátrányba kerültem a cseh fiúval szemben, s bár nagyot hajráztam, végül nem tudtam befogni. Pedig nagyon jól mentem, menekült is rendesen. A pálya vége tehát jól sikerült, kár, hogy a középső másképpen alakult. Az igazi persze az A döntő lett volna. A nemzetközi versenyek legnagyobb tanulsága azonban az, hogy minden egyes futamban ki kell tudni hozni magunkból a maximumot, nem lehet fokozatosan belelendülni a versenybe. A hazai vizeken kisebb a konkurencia, így most tudtam megtapasztalni igazán, milyen az, amikor nem csak a döntő számít, három napon át minden pályát teljes erőbedobással kell lehozni.”
Gerei Tamás (középen) Hopp Mártonnal és Kerekes Krisztiánnal az evezős pályán Csengduban
Gerei Tamás számára az Universiadé volt az idény legfontosabb versenye, s ma már úgy látja, hogy a hazai országos bajnokság a lehető legrosszabbkor törte meg a felkészülés ritmusát, alig négy héttel az Egyetemi Világjátékok előtt. Egy ob-ra ugyanis még akkor is kellett némi formát időzíteni, ha valójában a világversenyre készültek Ambrus Gáborral.
„A hangulat egyébként nagyon jó volt, az evezős kisebb és a magyar, nagyobb csapaton belül egyaránt. A várost is megnéztük, döbbenetesek voltak a hatalmas épületek, a sok ember és az óriási forgalom. Az evezős pálya nagyon jó volt, sima vízzel, tökéletes bója sorral. Az öltözők és a mosdók számát viszont alulméretezték, a versenyek és az edzések idején sorállásra kényszerültünk. Kínai hajókat és lapátokat kaptunk a szervezőktől, előbbivel nem is volt gond, könnyen meg is szoktam. Utóbbi azonban nem volt a legjobb minőség, szokatlan volt a nyele és beállítani sem tudtam pontosan. Legközelebb még egy ilyen hosszú útra is meg kell próbálni magunkkal vinni a saját lapátunkat, ahogy azt most is megtette néhány külföldi válogatott” – számolt be élményeiről és a verseny körülményeiről Gerei Tamás, aki most pihen egy-két hetet, legközelebb szeptember elején az egyetemi Európa-bajnokságon áll rajthoz a TF-színeiben. Mivel ott csupán ezer méter lesz a táv, így nem lesz szüksége újabb felkészülésre, az őszi alapozást beindító versenyként szerepel majd a programjában a kontinensviadal.
Forrás: Gy. Szabó Csilla, vasassc.hu
Hasonló hírek
Bannerek
